Miskolc-Avasi Görögkatolikus Parókia

Mt 8,28-9,1

Abban az időben, amikor Jézus a gadarénusok vidékére ért, két, ördögtől megszállott emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elő, és annyira elvadultak voltak, hogy senki sem tudott azon az úton járni. És íme, felkiáltottak: „Mi közünk hozzád, Jézus, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Messze tőlük nagy disznókonda legelészett. Ezért az ördögök azt kérték tőle: „Ha kiűzöl minket, parancsold meg, hogy a kondába menjünk!” Azt mondta nekik: „Menjetek!” Erre kimentek, és megszállták a kondát, mire az egész konda lerohant a meredekről a tengerbe, és vízbe fúlt. A kanászok elfutottak, és a városba érve mindent elmondtak, azt is, ami a megszállottakkal történt. Ekkor az egész város kiment Jézus elé, és amikor megpillantották, kérték, távozzék határukból. Erre beszállt a bárkába, átkelt a túlpartra, és városába ment.

***

Nehezen tudunk bármit is kezdeni azokkal az evangéliumi történetekkel, amelyek a gonosz lelkek kiűzéséről szólnak. Tudjuk, hogy Jézus korában sok olyan betegséget is az ördög közvetlen művének tulajdonítottak, amelyre ma már létezik orvosi magyarázat. Ugyanakkor korunkban is akadnak olyan jelenségek, amelyek kapcsán a tudomány csak hallgat. Ilyenkor nem marad más, mint elfogadni annak lehetőségét, hogy valamiféle gonosz erők működéséről van szó. Ez persze ijesztő számunkra. Mert amit nem értünk, ami ismeretlen, attól félünk.

Bármily furcsa is, az Evangélium Jézus csodáit sorolva az elsők között említi a gonosz lelkek kiűzésének eseteit. Sőt, maguk a tanítványok is, amikor visszatérnek abból a küldetésből, amelyet Jézus rájuk bízott, lelkesen számolnak be mindenekelőtt arról, hogy még a démonok is engedelmeskedtek nekik.

Jézus ördögűzései tehát az örömhír fontos részei, mégpedig elsősorban azért, mert segítenek valamit megértenünk magának a rossznak a titkából. A rossz, a gonosz ésszel felfoghatatlan marad, éppen azért, mert nem logikus, mert irracionális. Mégis, az evangélium fényénél valahogy meg lehet közelíteni. S amit megismerünk, attól már nem félünk annyira.

Az Evangélium nem hagy kétséget afelől, hogy a világban jelen van a gonosz, és az is világos, hogy nem csak valamiféle negatív energiák formájában, hanem bizony létezik a személyes gonosz. Ezt talán ma nem szívesen hallják és mondják ki az emberek, de a Szentírás egyértelművé teszi. Léteznek gonosz erők, és nem csak úgy általánosságban, hanem személyek formájában is, akiket démonoknak, ördögnek, sátánnak neveznek. Jézus párbeszédet folytat ezekkel a lelkekkel, akik a két szerencsétlent megszállva tartják. De éppen a mai evangéliumi szakasz világít rá arra, hogy a rossznak nincsen önálló léte ebben a világban. Az ördögök, a démonok önállóan nem tudnak létezni a földön, csak mint a paraziták, mint valami élősködők. Talán így érthető, miért kérik a gonosz lelkek Jézust, hogy a sertéskondába mehessenek. A rossz nem rendelkezik önálló léttel, olyan akár egy vírus. S hogy Jézus enged kérésüknek, az feltár valamit Istennek abból a számunkra különös hozzáállásából, miszerint megengedi a világban a rossz működését. Úgy tűnik, célja van ezzel is. Talán éppen az, hogy vegyük észre a jót. Hogy tudatosítsuk, a jó nem magától értetődő. Nem csak úgy van. Hanem Isten ajándéka. Mert mi, emberek, hajlamosak vagyunk a jót természetesnek venni, hacsak olykor-olykor nem történik velünk valami baj. Talán ezért is van, hogy Isten megengedi azt, hogy a rossz valahogyan még működjék a világban. Mindenesetre csak megengedi, mert hogy önmagában nincs léte a teremtésben.

Ebből pedig következik, hogy bármennyire ijesztő lehet még elképzelni is egy ilyen szentírási jelenetet, bármennyire is rémisztő a gonosz, Jézus nemhogy nem fél ettől a jelenségtől, hanem tőle félnek a gonosz lelkek. Jézusnak mint Isten fiának abszolút hatalma van ezek fölött az erők fölött is. A jó és a gonosz nem két ősprincípium, amely folyton egymás ellen hadakozik, mint egyes távol keleti vallásokban, hanem a jónak akkora hatalma van, hogy a rossznak esélye sincs a győzelemre.

A történet végkicsengése azonban első hallásra nem éppen pozitív. A város lakosai kérik Jézust, inkább hagyja el vidéküket. Veszélyesnek találták Jézus jelenlétét. Ez az ismeretlen vándorpróféta felforgatta a város életét. Gadara városának emberei kitessékelik Jézust településük határából is. Esélyt sem adnak neki, hogy megismerjék őt. És Jézus, mint mindig, tapintatos. Nem erőlteti magát senkire. „Nézd, az ajtóban állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem.” – mondja Jézus a Jelenések könyvében. Ő mindig szelíden jön hozzánk, nem erőszakos, nem rámenős. Nem Jézus miatt szomorú ez a helyzet. Ő nem sértődik meg, ha elküldik. Szomorú az maguk a városlakók miatt. Ők azok, akik egy nagyszerű lehetőséget elutasítottak.

A gadaraiak tévednek, ha azt gondolják, hogy a gonosz erőket ki lehet kizárni a városból, ahogy kizárták a két megszállottat. Jézus jelenlétének fényénél bizony másutt is meglátszik a rossz. A fényben mindig jobban látszik, ami rút. Ami csúnya. Talán ezért találták kényelmetlennek, hogy Jézus köztük jár-kel. Mert az ő világosságánál fény derül sok gonoszságra. Ezért üldözték és üldözik ma is a szenteket. Mert személyiségük világosságánál sok visszásság, gonoszság és bűn nyilvánvalóvá válik. Ezért fogja bosszantani az Egyház végső soron mindig a társadalom egy részét. És ezért van az, hogy sokszor nehezünkre esik imádkozni. Mert a Szentlélek fényénél a saját sötétségeinket sem tudjuk tovább leplezni. De ha kitartunk Jézus mellett, akkor lassan-lassan mindent átalakít ez a fény, amellyel szemben a gonosznak esélye sem lehet.