Miskolc-Avasi Görögkatolikus Parókia

Avas-déli Isteni Ige templom, Teológus Szent János görögkatolikus kápolna

Belépés



Naptár

június 2020
V H K SZ CS P SZ
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 1 2 3 4

Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Köszönjük!

Közelgő eseményeink

Térkép


Miskolc-Avasi Görögkatolikus Egyházközség nagyobb térképen való megjelenítése

altEvangélium

Abban az időben volt egy beteg, Lázár, Betániából, Mária és nővére, Márta falujából. Ez a Mária volt az, aki megkente az Urat illatos olajjal és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek tehát megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.” Ennek hallatára Jézus azt mondta: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére szolgál, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” Jézus szerette Mártát, a nővérét és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, azután szólt a tanítványoknak: „Menjünk ismét Júdeába!” Ezt mondták neki a tanítványok: „Rabbi, most akartak megkövezni a zsidók, és újra odamégy?” Jézus így válaszolt: „Nemde tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát, aki viszont éjszaka jár, megbotlik, mert nincs vele a világosság.” Ezt mondta, majd így szólt hozzájuk: „Lázár, a barátunk, elaludt, de megyek, hogy fölébresszem őt.” Így szóltak akkor hozzá a tanítványok: „Uram, ha alszik, akkor meg fog gyógyulni”. Jézus azonban ennek haláláról beszélt, ők viszont azt hitték, hogy az álom nyugalmáról beszél. Akkor tehát Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!” Tamás, akit Ikernek neveztek, így szólt tanítványtársaihoz: „Menjünk mi is, hogy meghaljunk vele!” Amikor tehát Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban volt. Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stádiumnyira, és a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta tehát amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária viszont otthon maradt. Márta akkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, a bátyám nem halt volna meg. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.” Ezt mondta neki Jézus: „Fel fog támadni a bátyád.” Márta így felelt neki: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus így szólt: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. És mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed-e ezt?” Így felelt neki: „Igen, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.” Miután ezt mondta, elment és odahívta nővérét, Máriát, ezt súgva neki: „A Mester itt van és hív téged.” Ennek hallatára az gyorsan fölkelt, és elment hozzá. Mert Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahova Márta eléje ment. Amikor a házban vele levő és őt vigasztaló zsidók látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, követték őt. Azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. Amint tehát Mária odaért, ahol Jézus volt, meglátva őt lábaihoz borult, és így szólt hozzá: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a bátyám.” Jézus tehát, amint látta, hogy sír, és a vele jövő zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült, és megkérdezte: „Hová tettétek őt?” Azt felelték neki: „Uram, jöjj és lásd!” Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Lám, mennyire szerette őt!” Némelyek viszont közülük így szóltak: „Ő, aki a vaknak megnyitotta a szemét, nem tudta volna-e megtenni, hogy ez ne haljon meg?” Jézus tehát ismét megindultan odament a sírhoz; az pedig egy barlang volt, és kő volt arra téve. Így szólt Jézus: „Vegyétek el a követ!” Ezt mondta neki Márta, az elhunytnak húga: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus így felelt neki: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?” Elvették tehát a követ onnan, ahol a halott feküdt. Jézus pedig fölemelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz; de a körülálló nép miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldöttél engem.” Miután ezt mondta, hangosan felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!” És kijött a halott. Lába és keze vászonkötelékekkel volt összekötözve, és arcát kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldozzátok fel, és hagyjátok elmenni!” A zsidók közül tehát sokan, akik Máriához mentek és látták, amit Jézus végbevitt, hittek őbenne.

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. Az egyik tanítvány, az áruló Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: „Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” Amikor megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban. Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja: „Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján.” Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla. S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.

-----------------------------

Lázár föltámasztása Jézus legnagyobb csodája. Bizonyos értelemben még a saját föltámadásánál is nagyobb, legalábbis hihetetlenebb, hiszen egy oszló testnek adta vissza az életet. Nem véletlen, hogy János olyan nagy gondot fordít evangéliumában az időpontok megjelölésére. Amikor Jézus Bethániába ért, nem egy betegágyban szenvedő embert talált. Barátjának már csak a bomló holtteste feküdt a sírban. Immár negyedik napja.

A csodánál, amelyet Jézus végbevitt, talán még hihetetlenebb, milyen rövid az emberi emlékezet. Hihetetlenül rövid. Persze, itt nem a történelemi emlékezetre kell gondolnunk, hanem arra, amely szubjektív. Azoknak az eseményeknek az eleven megőrzésére a tudatban, amelyek számunkra fontosaknak bizonyultak a múltban. Mária és Márta Jézus barátai voltak. Ha nem is látták életében a csodákat, amelyeket végbevitt, bizonyára mindenről pontosan értesültek. Értesültek Jairus lányának föltámasztásáról, ahogy a naimi ifjúéról is. Persze, ezekkel az esetekkel kapcsolatban sokan hihették, hogy a halál még nem állt be teljesen, hogy tetszhalottak voltak a föltámasztott személyek.

Lázár esetében ez teljesen kizárt. Teste már alkotórészeire kezdett bomlani. Természetes az ámulat, amely követi a csodát. Ami nem természetes, és, ahogy mondtuk, hihetetlen, az éppen az, hogy milyen hamar elfelejtették az emberek ezt a csodát. Elég volt hozzá négy nap! Virágvasárnap még mindenki ezt ünnepli, Jézust nagycsütörtök éjjel már letartóztatják. Tanítványai, akik vele voltak éjjel-nappal, hamar futásnak erednek. A kereszt mellett alig áll valaki. S akik ott állnak, talán már csak együttérzésből, tisztességből teszik, nem pedig azért, mert várnának valamit Az emlékek a csodákról valahogy elhalványultak. Mintha nem ugyanaz függne a kereszten, aki a feloszló holttestet újra életre hívta. Talán azt gondolták, hogy Jézus másokon segített, meghalva magán már nem segíthet? Ahogy a főpapok jegyzik meg gyúnyosan az írástudókkal és farizeusokkal: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!” Ha már Jézusban nincs élet, akkor ugyan hogy tudna segíteni? Hiszen teljesen magára maradt.

Csakhogy Jézus sosem volt egyedül. Lázár sírjánál is az Atyához imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.” Ahogy minden mást, egy időre ezt is elfelejthették azok, akik hallották. Hiszen a csodákat Jézus nem önmagától vitte végbe, hanem a Szentlélek erejével, az Atya akaratából. Ha Jézus teste élettelenül is fekszik a sírba, vajon az Atya akarata már nem számít? Vajon a Szentlélek erejét veszítette?

 Hihetetlen, milyen hamar elfelejtjük a velünk történt csodákat, Isten hűségének jeleit életünkben. Milyen hamar meginog a bizalmunk Istenben! Jézus tudta, „mi lakik az emberben”. Ismerte az emberi természetnek ezt a gyöngeségét, ingatag voltát. És — ahogy általában az imádkozó ember, akinek van önismerete — tudta ezt magáról az ószövetségi Izrael népe is. Éppen ezért nem szűnt meg emlékezetébe idézni Isten nagy tetteit. Minden ünnep célja ez: az egész Húsvét, a legnagyobb ünnep, arról szól az Ószövetségben, hogy megemlékeznek Isten szabadító tettéről, amelyet végbevitt, amikor kivezette a népet Egyiptomból, át a Vörös tengeren. Húsvét minden rítusának lényege a zsidóknál mai napig abban áll, hogy még mélyebben emlékezetükbe véssék: Isten hűséges és soha nem hagy el. Ezért ismételgetik ugyanazt, ezért magyarázzák a gyerekeknek, a legkisebbeknek is, hogy akármilyen helyzet áll elő, emlékezzenek erre: Isten soha nem hagy magunkra.

S milyen érdekes: amilyen hamar elfelejti az ember az isteni szabadítást, olyan gyorsan elfelejti a rosszat is, ami történt vele, ha Isten újra megszabadítja.

Már most érdekes elképzelni, hogyan milyen távolinak és szürreálisnak éljük majd meg mindazt, ami a hetekben velünk történik. Talán már három év távlatából is. Amilyen hihetetlen a szabadulás lehetősége, olyan hihetetlen lesz egyszer, hogy egyszer át kellett menni ilyen vagy olyan nehézségeken.

Az ószövetségi ember szabadulásélményéből születtek a legszebb zsoltárok. Azért imádkozták, hogy emlékezetüket elmélyítsék és felfrissítsék azokban a helyzetekben is, amelyek kilátástalanoknak tűnnek. Éppen az ember örökös „memóriazavarára” szánt orvosságok. Két zsoltárt ajánlok mindenkinek imádkozásra, elmélkedésre. Két zsoltár azok közül, amelyek nagyböjt hétköznapjaira, még a nagyhét első három napjára is, elő vannak írva a vecsernyében illetve az Előszenteltek Liturgiáján. A közös szertartás helyett imádkozzuk még el ezeket a zsoltárokat, hogy mi magunk felfrissítsük emlékezetünket, átgondolva, hányszor megtapasztaltuk már az életben Isten hűségét. És minél többet emlékezünk, annál erősebb lesz a bizalmunk a próbák idején is.

123. zsoltár

Ha az Úr nem lett volna közöttünk – mondja csak meg Izrael!

Ha az Úr nem lett volna közöttünk,

amikor ránk támadtak az emberek,

elevenen elnyeltek volna minket.

Amikor fölgerjedt haragjuk ellenünk,

talán árvíz nyelt volna el bennünket,

Zajló patakokon kelt volna át a lelkünk,

bizony, feneketlen vízen ment volna át a lelkünk.

Áldott az Úr,

aki nem adott át minket fogaiknak martalékul.

Lelkünk kiszabadult, mint a madár a vadászok csapdájából:

a csapda széttört, és mi megszabadultunk.

A mi segítségünk az Úr nevében,

aki a mennyet és földet alkotta.

125. zsoltár

Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát,

olyan volt, mintha álmodnánk.

Akkor szánk vígsággal telt meg,

nyelvünk pedig ujjongással.

Azt mondták akkor a nemzetek között:

„Nagy dolgokat művelt velük az Úr!”

Nagy dolgokat művelt velünk az Úr,

azért örvendezünk.

Fordíts fogságunkon, Uram,

mint ahogy megfordítod délen a patakokat!

Akik könnyek között vetnek,

majd ujjongva aratnak.

Csak mentek és sírtak,

úgy vitték vetni vetőmagjukat;

de ujjongva jönnek vissza majd,

s úgy hozzák a kévéiket.

Támogatás

A Parókia számlaszáma:
CIB Bank Rt. 

10700086-48169802-51100005

Ki olvas minket?

Oldalainkat 56 vendég böngészi