Miskolc-Avasi Görögkatolikus Parókia

Avas-déli Isteni Ige templom, Teológus Szent János görögkatolikus kápolna

Belépés



Naptár

június 2020
V H K SZ CS P SZ
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 1 2 3 4

Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Köszönjük!

Közelgő eseményeink

Térkép


Miskolc-Avasi Görögkatolikus Egyházközség nagyobb térképen való megjelenítése

alt

ApCsel 6,1-7

Azokban a napokban a tanítványok számának megszaporodtával zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen amiatt, hogy özvegyeiket elhanyagolják a mindennapi kiszolgálásnál. A tizenkettő tehát egybehívta a tanítványok sokaságát és azt mondták: »Nem volna rendjén, hogy az asztaloknál szolgáljunk s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét. Azért testvérek, szemeljetek ki magatok közül hét jóhírű, Szentlélekkel és bölcsességgel teljes férfit, s bízzuk rájuk ezt a foglalatosságot. Mi meg majd a könyörgéssel és az ige szolgálatával foglalkozunk.« Ez a beszéd tetszett az egész sokaságnak. Kiválasztották ennélfogva Istvánt, akit eltöltött a hit és a Szentlélek, továbbá Fülöpöt, Prohórust, Nikánort, Timont, Parmenást és Miklóst, az antióchiai prozelitát. Ezeket az apostolok elé állították és imádság közben rájuk tették kezüket. Az Úr igéje pedig terjedt, úgy hogy a tanítványok száma igen megszaporodott Jeruzsálemben, sőt a papoknak is nagy tömege meghódolt a hitnek.

Mk 15,43-16,8

Abban az időben jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, és megkérdezte, valóban meghalt-e. Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a testet. Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, és a sír bejárata elé követ hengerített. Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette. Amikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalóme illatszereket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézust. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült, és megdöbbentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadott, nincs itt! Nézzétek, itt a hely, ahová tették! Menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok, amint mondotta nektek.” Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert rettegés és ámulat fogta el őket, de senkinek sem mondtak semmit, mert féltek.

***

Egyházunk minden nagyobb ünnep másnapján megemlékezik azokról a személyekről, akinek az ünnepelt eseményben valamilyen fontos szerep jutott. Így szenteljük például Karácson másnapját az Istenszülőnek, Vízkereszt másnapját pedig Keresztelő Jánosnak.

A Húsvét és Pünkösd közötti hétszer hét nap, vagyis a szent Ötvennap különleges idő: minden hete mintha egy nagy vasárnap lenne. Így, ha nem is Húsvét másnapján, de ezen a Húsvétot követő második vasárnapon megemlékezünk néhány személyről, akiknek rendkívül fontos szerepük volt a feltámadás eseményében, pontosabban annak hírül adásában. A kenethozó asszonyokról van szó, akikkel együtt liturgikus énekeink két másik személyt is említenek, Arimateai Józsefet és Nikodémust, az Úr titkos tanítványait. Talán nem is gondolnánk, de ha ezek az asszonyok nem kerekednek föl hajnalban a hét első napján, az apostolok meg sem tudták volna, hogy Jézus föltámadt. Hiszen ők a sír közelébe se mertek menni; félelmükben magukra zárták az ajtót. Az asszonyok voltak, akik az üres sírt fölfedezték. Ők látták először az angyalt. Ők találkoztak a föltámadott Jézussal is.

Múlt vasárnap Tamás apostol nagyon is racionális megközelítése állt az evangélium középpontjában. Ha nem látom, ha nem értem, ha nem tapasztalom, nem hiszem. Világos és egyértelmű reakció. A mai vasárnap egy egész másik hozzáállást mutat be. Ahogy a kenethozó asszonyok, József és Nikodémus cselekszenek, nem valami ésszerű. Nincs benne semmi logika. József és Nikodémus kockáztatják jó hírüket, talán életüket is, egy holttestért. De, mondhatnánk, rendben, ez még becsületbeli ügy. Mégiscsak a tisztesség kérdése: egy halottért állnak ki, aminek önmagában nincs sok értelme, ha egy élettelen testre gondolunk, de a kiállás tulajdonképpen az igazságnak szól, amit ez a halott képvisel. Míg Jézus élt, nem merték nyíltan fölvállalni, hogy a tanítványai, hát legalább most megtisztelik a személyét Igen, ez még csak-csak érthető megközelítés. De amit az asszonyok tesznek, az már valahogy túllép a racionalitás határán. Mi értelme van visszamenni, megkenni még egyszer egy holttestet? Nem mindegy már annak? Végső soron, ők is az életüket kockáztatják. Azok gyülekezete, akik Jézust halálra ítélték, nem ismert kegyelmet. Jézus emlékét is el akarták törölni a földről. Ezek az asszonyok meg éppen az ő kultuszán fáradoznak – legalábbis így értelmezhették volna tettüket mások.

Ám az asszonyok aligha fáradoztak tudatosan bármilyen kultuszt kialakításán. Ők csak valami belső késztetést éreztek, hogy ami elmaradt a temetésről, azt pótolják. Hogy van-e értelme, vagy nincs, föl sem merült bennük. Mi hajtotta őket? A szánalom? A hagyomány tisztelete? Valami gondosság, hogy mégis minden rend szerint történjék, mert a tisztesség és az illem így diktálja? Végső soron akkor is irracionális kockáztatni bármit is egy halott emberért. Ami őket hajtotta, az a szeretet volt. A szeretetből pedig hűség születik. Még egy halott ember iránt is. Mert a szeretet nem mindig racionális. Nem méricskél, hogy megéri-e, vagy sem. Hogy érdemes-e vállalni a kockázatot, vagy sem. Milyen üres, milyen steril lenne az életünk, ha mindazt, ami nem felel meg az ésszerűségnek, ha mindazt, ami fölöslegesnek látszik, kiiktatnánk a kapcsolatainkból.

A Jézust eltemető két férfi és a kenethozó nők a bizonyíték, hogy a hűség mindig megtérül. A szeretet mindig kifizetődő. Lehet, hogy nem ennek a világnak a dimenziójában – hiszen a föltámadás is túllépi a világ kereteit. De semmi, amit az ember szeretetből tesz, el nem múlik nyomtalanul. Lehet, hogy észrevétlen marad, de soha nem nyomtalan.

Támogatás

A Parókia számlaszáma:
CIB Bank Rt. 

10700086-48169802-51100005

Ki olvas minket?

Oldalainkat 16 vendég böngészi