Miskolc-Avasi Görögkatolikus Parókia

Avas-déli Isteni Ige templom, Teológus Szent János görögkatolikus kápolna

Belépés



Naptár

december 2020
V H K SZ CS P SZ
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Köszönjük!

Közelgő eseményeink

Nincs esemény

Térkép


Miskolc-Avasi Görögkatolikus Egyházközség nagyobb térképen való megjelenítése

Mt 14,22-34

Abban az időben Jézus kényszerítette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előtte a túlsó partra, addig ő hazaküldi a sokaságot. Miután hazaküldte a sokaságot, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, és ő ott volt egymagában. A bárka már a tenger közepén volt, miközben hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka, a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a tengeren. Amikor a tanítványok észrevették, hogy a tengeren jár, megrémültek, azt mondták, hogy kísértet, és félelmükben felkiáltottak. Jézus azonban rögtön megszólította őket: „Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!” Erre Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter kilépett a bárkából, és elindult, hogy Jézushoz menjen a vízen. Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta: „Te kishitű, miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, a szél nyomban elült. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!” Miután pedig átkeltek a tengeren, Genezáret földjére értek.

***

Az Úr Jézustól a tömeg sokszor kívánt valamilyen látványos jelet. Hiába tett számtalan csodát, hiába gyógyított meg sokakat és adott kenyeret több ezer embernek, a sokaság valami kápráztatót, valami varázslatosat akart látni. Jézus pedig ezt a kívánságot visszautasította, mondván, hogy a nép egyetlen jelet kap majd, Jónás prófétáét: „Amint Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében.” Ez a jel, amely Jézus halálára és föltámadására vonatkozik, azok számára, akik nem hisznek benne, későn jön.. A föltámadást senki nem látta, a föltámadott Jézus pedig csak azoknak jelent meg, akik – még ha kételyekkel is szívükben – hittek benne.. Jézus azonban senkire nem akarta ráerőltetni a hitet. Soha nem tett olyat, amit valaki ne tett volna már meg. Nem vitt végbe formálisan isteni tettet, hisz azzal másokat a hitre kényszerített volna. Akit pedig kényszerítenek, annak nincs szabad akarata, pedig ezt a  szabad akaratot a Teremtő Isten végtelenül tiszteli bennünk, az ő képmásaiban.

Jézus tehát nem kápráztatta el a tömeget. Azok számára viszont, akik nem zárták be szívüket ő előtte, igen is vitt végbe olyan jeleket, amelyek leleplezték az ő isteni mivoltát. Négy nap múlva üljük Úrszínváltozás ünnepét, amikor arról emlékezünk meg, hogy Jézus néhány kiválasztott tanítványnak fölfedte az ő isteni dicsőségét. A ma hallott evangéliumi szakasz hasonló eseményről számol be. Jézus megmutatja, hogy nem kötik e világ fizikai törvényei, a vízen jár.

A történet azonban kicsit távolabbról kezdődik. Jézus a csodálatos kenyérszaporítás után, amelyről egy hete hallottunk, elbocsátja a tanítványokat, maga pedig fölmegy a hegyre, hogy imádkozzék. Talán furcsának tűnhet, hogy Jézus imádkozott. A mi elképzelésünk szerint az ima az ember teremtő Isten felé irányuló cselekedete. Az imában az ember kér valamit Istentől, hálát ad, elismeri Isten nagyságát, azaz dicsőíti, vagy éppen bocsánatért esedezik. Mármost minek is imádkozott Jézus, ha ő maga Isten Fia? Nos, éppen azért, mert Isten Fia. Jézus imája a tökéletes ima, éppen az imádság lényegére világít rá. Az imádság lényege nem az, hogy valamit kérünk, hogy hálát adunk, vagy hogy Istenről mondunk neki, saját magának szép dolgokat. Az imádság lényege pusztán az, hogy vele, Istennel legyünk. Vele legyünk, mint ahogy együtt van a gyermek a szüleivel, a férj a feleségével, a mester a tanítványával, a barát a barátjával és sorolhatnánk. Az ima mindenekelőtt érdek nélküli együttlét. Azzal, akit szeretünk, nem azért vagyunk együtt, hogy valamit kapjunk vagy valamit mondjunk neki saját magáról. Persze, lehetnek ilyen pillanatai is az együttlétnek. De, akit szeretünk, azzal egész egyszerűen jó együtt lenni. És nem mérjük az időt, és nincsenek elvárásaink. Sőt, ha szeretjük, akkor is együtt vagyunk vele, ha az éppen nem kellemes. Hányan virrasztanak szerettük betegágyánál, aki talán nem is szól már hozzájuk. Ilyen az ima is. Az ima lényege, hogy együtt töltjük az időt azzal, akit szeretünk.

Jézus tehát a vízen járás különleges tettére is az Atyával való együttléttel készül. Így indul a vízen át az apostolok nyomába. Az apostolok, akik pedig már egészen kétségbeesnek, mert úgy érzik, az életük forog kockán, kísértetet vélnek látni. Nem ritka ez haldoklóknál, akik haláltusájukat vívják. Látnak alakokat, régen meghalt rokonokat vagy rémképeket. Ami a tanítványokat megnyugtatja, az nem a látvány, mármint az, hogy tisztán kiveszik Jézus alakját, hanem a hang. Jézus megszólítja őket: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Az a mondattöredék, hogy „én vagyok”, nem egyszerűen a hang alapján történő személyazonosítást szolgálja. Az „én vagyok” sokkal fontosabb/súlyosabb ennél. Az Ószövetségben Isten az, aki így nyilatkoztatja ki magát több ízben, legelőször Mózesnek: „Én vagyok az, aki vagyok”. Jézus kereszthalálát megjövendölve ezt mondja a népnek: „Amikor majd fölmagasztaljátok az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok”. Mintha a mondat nem lenne befejezve. Pedig ez egy kerek mondat: „Megtudjátok, hogy én vagyok”. Isten magát nevezte az Ószövetségben egyedül létezőnek, hiszen minden élő hozzá képest csak azért létezik, mert ő életet ad nekik. „Én vagyok”, mondja Jézus, ismét jelezve, hogy ő maga isteni lény. És hozzáfűzi azt is, ami a Szentírás egyik leggyakoribb kifejezése: „Ne féljetek!”. Erről ismerik meg Jézust a tanítványok.

Jézus hangja valamelyest megnyugtatja az apostolokat. Hogy azonban minden kételyt eloszlasson, Péter — aki azokhoz az emberekhez tartozik, akik előbb beszélnek, mint gondolkodnak — merész kéréssel áll elő: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” És megadatik neki, hogy legyőzze a természet törvényeit, legalábbis egy időre. Ahogy mondtuk, Jézus semmi kizárólagosan Istennek fenntartott csodát vagy jelet nem tett. Megígérte tanítványainak: „Aki hisz bennem, azokat a műveket viszi majd véghez, amelyeket én teszek, sőt ezeknél nagyobbakat is véghezvisz”.

A történet végén Jézus beszáll a bárkába, a tanítványok pedig elámulva a csoda fölött, leborulnak előtte. János evangéliumában a történet némileg eltérően zárul ahhoz képest, amit ma Mátétól hallottunk. Jézus – János evangéliuma szerint – nem száll be az apostolokhoz, akik Jézust csak „fel akarták venni a bárkába, de a bárka egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.” Ne tartsuk meglepőnek, ha a csodás események hatása alatt a jelen lévők egyike vagy másika nem emlékezett pontosan az eseményekre. Az is biztos azonban, hogy János ennek az esetnek a kapcsán fontos tanítást ad nekünk. Mégpedig azt, hogy ha életünkben összecsapnak fejünk fölött a hullámok, és fogalmunk sincs, hogyan keveredünk ki bizonyos helyzetekből, Isten képes nemcsak arra, hogy lecsitítsa a vihart, hanem arra is, hogy célba vezessen. Jó dolog az emlékezés az életünkben. Különösen, ha nehéz helyzetben gondolunk vissza korábbi viszontagságainkra. Bizony sokszor nem is értjük azt, hogyan menekültünk meg valamilyen veszélyből, azt meg különösen nem, hogyan értünk „biztos kikötőbe”.

Használjuk ki életünk szélcsendjeit. Használjuk ki arra, hogy felidézzük Isten csodás tetteit az életünkben. Használjuk ki a derűs időt, hogy az imában együtt legyünk azzal, akit szeretünk. S minél többet vagyunk, annál erősebbekké válunk, és a viharok közepette sem esünk majd pánikba, mert mindig a fülünkbe cseng az isteni hang: „Én vagyok, ne féljetek!” Amen.

Támogatás

A Parókia számlaszáma:
CIB Bank Rt. 

10700086-48169802-51100005

Ki olvas minket?

Oldalainkat 31 vendég böngészi