Miskolc-Avasi Görögkatolikus Parókia

Avas-déli Isteni Ige templom, Teológus Szent János görögkatolikus kápolna

Belépés



Naptár

április 2020
V H K SZ CS P SZ
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Köszönjük!

Közelgő eseményeink

Nincs esemény

Térkép


Miskolc-Avasi Görögkatolikus Egyházközség nagyobb térképen való megjelenítése

alt

Zsid 2,11-18

Atyámfiai! Aki megszentel és akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól: »Hirdetem nevedet testvéreim előtt; a gyülekezetben dicsérni foglak téged«. És ismét: »Bízni fogok őbenne«. És ismét: »Íme én és gyermekeim, akiket Isten nekem adott«. Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett nekik, hogy a halál által megrontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap az Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, meg tudja segíteni azokat, akik kísértést szenvednek.

Lk 1,24-38

Azokban a napokban Erzsébet, Zakariás felesége fogant, és elrejtőzött öt hónapig, mondván: „Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.” A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki Józsefnek, egy Dávid házából való férfinak volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, malaszttal teljes! Az Úr van teveled! Áldott vagy te az asszonyok között.” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkozott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja majd atyjának, Dávidnak trónját, uralkodni fog Jákob házán örökké, és országának nem lesz vége.” Mária erre így szólt az angyalhoz: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal feleletül ezt mondta neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, és ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit meddőnek hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen.” Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálója, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.

***

Ha máshonnan nem, irodalmi és történelmi tanulmányainkból emlékszünk az ókori népek mitológiájára, istenhitére. Tömören talán össze lehetne foglalni az egészet úgy, hogy az istenek, akik csöppet sem voltak különbek, vagyisjobbak, hűségesebbek, becsületesebbek, mint az emberek, kényük-kedvük szerint, amikor nekik tetszett, beavatkoztak az emberiség életébe, háborúkat, bonyolult szerelmi kapcsolatokat és még ki tudja mennyi zűrzavart idézve elő.

Ez a mai ünnepünk pontosan azt mutatja meg számunkra, hogy az igazi, egyetlen Isten, ő nem ilyen. Neki tényleg hatalma van történelem és idő felett, de legalább két fontos dologban különbözik attól a képtől, amit a régi pogány rómaiak és görögök, és talán sokan ma is alkotnak az isteni erőről. Az egyik: hogy ő szereti az embert. Úgy szereti, hogy meg akarja osztani vele a saját isteni életét, s hogy ezt megtehesse, előbb ő akar osztozni az emberi sorsban. A másik: hogy ő végtelen tiszteli az embert, és semmit nem akar ráerőszakolni. Nem avatkozik bele az emberiség életébe kívülről, mintha valami bábok volnánk, akiket lehet rángatni. Olyan tapintatos barát, aki mindig ott van, de kopogtat. Soha nem erőszakolja ránk magát. Így amikor elhatározta, hogy emberré lesz, akkor is kopogtatott. Egy fiatal lány, Mária ajtaján. Nem nélkülünk, emberek nélkül akarta végrehajtani tervét, hanem minket bevonva. Milyen bizalom ez Isten részéről!

Amíg kisgyerekek voltunk, szüleink nem kérdeztek meg bennünket, akarunk-e újabb testvért, milyen házba költözzünk, melyik iskolába írassanak be. A Mennyei Atya, akinek mi fiai és lányai vagyunk, megkérdezi az embert: „Ez a tervem, Mária. Segítenél ebben? Akarsz-e társam lenni ebben a nagyszerű tervben?”

És a bizalom bizalmat szül. Talán van olyan ismerősünk vagy barátunk, aki nem lát. Akit vezetni kell az utcán. Micsoda bizalom az ő részéről, hogy kezét adja valakinek, aki őt a sötétben vezeti! Mária teljes homályban adta a kezét a Szentléleknek, hogy vezesse. Semmit nem tudott a jövőről. Igent mondott az Atya tervére, anélkül, hogy részleteket tudott volna meg. Mit fog szólni a jegyese, hogy babát vár, és az nem az övé? Mit fognak szólni a szülei? Hisznek-e majd neki? Mit fog ő kezdeni ezzel a különleges gyermekkel? Számos kérdés, amit ő föl sem tett, mert egyszerűen ráhagyatkozott arra, akitől az életét és abban minden jót kapott.

Így szül a bizalom bizalmat. Isten és ember, ember és ember között. Ha fogalmam sincs, Isten mit akar az én jövőmmel, de megbízom benne. Így fakadhat a bizalomból élet a mi életünkben is.

Támogatás

A Parókia számlaszáma:
CIB Bank Rt. 

10700086-48169802-51100005

Ki olvas minket?

Oldalainkat 52 vendég böngészi